A nemrég elhunyt írónő regénye a félmúltból, jó harminc évvel ezelőtti eseményekből meríti témáját. Nehéz lenne pontosan meghatározni, mi is A madarak hangja. Szerelmi történet? Talán az. Egy felejthetetlen emlék felbukkanása? Nyilván az is. Nevezzük kriminek? Mert vajon mi a magyarázata Szabados Balázs váratlan feltűnésének Áldásfőn? Ez izgatja szállásadónőjét, Barátnét, de főleg a vonzó, fiatal és megértésre vágyó Törek lányokat. Nyomozásuk jó ideig eredménytelen: nem sikerül rájönniük Szabados titkára. De míg a nyomozás folyik, a szertelen és minden tréfára kapható Lona, a húgát óvó-féltő, szeretetre éhes Mária mellett megismerjük a kalandos életű, szókimondó asszonyságot, Barátnét, és Szabadost, ezt a megnyerő külsejű, ám fájdalmakat leplező, rejtélyes, titokzatos idegent. Kalandos történetüket újabb és újabb szereplők megjelenése bonyolítja-árnyalja: mindegyik egy-egy érdekes, izgalmas színfolt Áldásfő kisvilágában.
Áldásfő nincs a térképen; ezek a szereplők így, ahogyan megjelennek előttünk, soha nem léteztek. Vagy talán mégis? Ha az ember elkezdi olvasni történetüket, egyszerre az az érzése támad, mintha ismerné őket, sőt mintha azt is meg tudná mondani, merre van a szigeti országút, a Gyilkosárok és a Vegyiművek. Aki szereti Szinnyei Júlia regényeit, otthon fogja érezni magát Áldásfőn, de az is sokáig emlékezni fog A madarak hangjára, aki most találkozik először ezzel a világgal.
1987
299 old, 19 cm x 13 cm
