„A legutolsó kommunista rezsim miniszter asszonyához írt levél csak egy nehéz út eleje. Gyermeket szeretnék szülni. Két anya telefonált nemrég, éreztem, nem szórakozni akarnak, hanem segíteni. Az egyiknek tuti receptje volt… azóta is gyakorolom.” „Mindig pali voltam a gengszterekre, főleg, ha olyan jó kiállásúak, mint Mr. Simon. Négy évvel ezelőtt amikor Amerikába utaztam, a Malév sztyuvija megkérdezte, hogy nem bánom-e, ha egy nagydarab, ősz hajú úriember mellé ültet, ő is Los Angelesbe repül, neve Mr. Simon. Odamentem, lehuppantam mellé, és nekiszegeztem a kérdést: „Mondja, maga az a Simon Csaba, aki az amerikai maffia vezére, és lelövette Barta Tamást, a Locomotiv gitárosát?” "Miért hord keresztet a nyakába? Miért meri felvenni, amikor a könyveiben a Bűnre csábít embereket, amikor egy erkölcsi fertő, amit művel. Szégyellje magát! Remélem, annyi erkölcsi érzéke még marad, hogy a templom küszöbét nem lépi át!” „Utálom, ha valaki valakinek a valakije, és ezért kikiáltják „tehetségesnek”. Kíváncsi lennék, ha ma indulna nulláról a „nagy hármas”, Koncz-Kovács-Zalatnay (a nevek felsorolása nem a tehetség hanem az ábécé szerint történt) egyenlő esélyekkel, ki lenne az ász? Bevallom őszintén, nagy álmom teljesülne, ha egyszer hármasban állhatnának a színpadra.”
1990
188 old, 18 cm x 11 cm
