Vad szenvedélyek, izzó nyugtalanságok, reménytelen nagyot akarások regénye ez a könyv. Móricz Zsigmond az Úri muri-ban, talán legnépszerűbb regényébe, Szakhmáry Zoltánnak, egy különös, társai között magányos földbirtokosnak tragédiáját írta meg. Szakhmáry két asszony között vergődik: felesége, a gőgös és hideg Rhédey Eszter, és bájosan romlott kis parasztlány, Rozika között: ők ketten harcolnak a férfiért, s Szakhmáry Zoltán a teljesületlen álmokat, lángoló terveket vad dáridókba, paralgi mulatságokba, féktelen úri muri páratlanul gazdag regénye egy elsüllyedt világnak a vidéki magyar úri életnek: mély lélekrajzával, remek mellékfiguráival, izgalmas cselekményével, feszült légkörével az író nagyszerű életművéből is kiemelkedik. Amit Ady Endre verseiben vallott a magyar ugarról, azt mondta el ebben a regényben Móricz, hogy a zárójelenetben szimblikus képpel fejezze ki kérlelhetetlen ítéletét: "A tűz ropogott, az állatok, emberek veszettül bőgtek, ordítottak. A hajnalban az Alföld közepén egy tűzfáklya mutatott az égre, a tűz, a tűz, a szent tűz, amely minden rosszat megemészt...
Szakhmáry Zoltán, a tehetséges fiatal földbirtokos több száz hold földön gazdálkodik a Kiskunságon. Nem éri be az elmaradott földművelői módszerekkel, modernizálni akar. Mindezt azonban úgy, hogy közben saját társadalmi osztályához is ragaszkodik, ő dzsentriként akar mintagazdaságot létrehozni. A lehetetlent kísérti, mint egyébként minden dolgában. Ezt tetézi magánéleti konfliktusa: szeretik a nők, és ő is odavan a szerelemért, de afféle „egyasszonyos ember”, mondta róla maga Móricz. Olyan ember, akinek egyszerre csak egy nő fér meg a vágyaiban: bárhogy rajong is a feleségéért, ha mégis beleszeret valaki másba, akkor már csak érte, a szeretőjéért fog megveszekedni, élni és halni.
1960
277 old, 20 cm x 14 cm
Gerincénél kopott
