Barabás Tibor: Mozart párizsi utazása / Beethoven

Előszó
1777. szeptember végén, Salzburg terein, a Salzach partján már sárgul a fákon a levél. Az Alpok felöl hűvös szél fúj, korán szökött be az ősz... Most megkondul a székesegyház nagyharangja. A keskeny utcákon néha egy-egy hintó vagy szekér hajt át, a kerekek megreccsennek a durva, egyenetlenül rakott utcaköveken... Az utas azt hihetné, hogy északolasz kisvárosba tévedt. A Salzach szürkén, sebesen, tajtékos hullámokkal zúg a város alatt. A Löcherplatz zárt négyszögében olasz építőmestereket dicsér minden ház homlokzata. Kőlépcsők vezetnek a szent szobrához, amelyet vasrács véd az ájtatos tolakodóktól. A Hannibál tér házai is a folyó felé lejtenek, s az alkonyatban az ősi vár megfeketült falai és bástyái olyanok, mint egy ősszörny alaktalan uszonyai... A mindent elrendező, formáló művészi akarat és iparosainak szorgalma teremtette meg Salzburgot. A szem ellát a havas hegytetőkig és a szelíden lankás dombokig. A zöldbarna tarlón ökröt hajt át egy fáradt paraszt, lenn a folyóparton halászok szárítják, kötözgetik a szakadt hálókat. A természet és a munka nagy összhangjából azt hihetnéd, hogy boldog városba jutottál. Pedig nem, mert a természet minden ajándéka, a munka serény iparkodása is kevés ott, ahol az uralom megrontja az emberek örömeit... És ilyen szerencsétlen város volt Salzburg, 1777-ben.
1958

314 old, 15 cm x 11 cm