Lovas Béla: Mikroszkóp – mikrokozmosz

Környezetének ​megismerésében az ember évmilliókig érzékszerveire volt utalva. Ám amikor feltalálta a nagyítólencsét – egyszeriben kitárult számára a világ: egyrészt a távoli mindenség a kozmosz, másrészt a nagyon is közeli parányvilág, a mikrokozmosz felé. Ma már a mikroszkóp jó 300 éves, mégis modern világunkban kortársaink milliói élik le életüket úgy, hogy sohasem pillantanak bele a mikrokozmoszt elénk varázsoló készülékbe. Pedig a mikroszkóp mindinkább bevonul a szórakoztatóeszközök, sőt a gyermekjátékok közé is.
Persze a mikroszkóp új szerepkörében is komoly játék, az ismeretszerzés eszköze marad, s a vele való bánás nemcsak figyelmet és türelmet, hanem hozzáértést is kíván. Ezért e könyvben nem annyira a készülék szerkezetének és működésének leírása kerül előtérbe, mint a használatáé: hogyan állítsuk be vagy alakítsuk át, hogy céljainknak megfelelően működjék. De többféle célra a mikroszkóp is csak kiegészítő eszközökkel használható. A könyvvel valóságos kincsesbányához jut az olvasó azzal, hogy megtanulhat filléres költséggel házilag előállítani olykor több ezer vagy tízezer forintos készülékeket pótló eszközöket. Az ötletgazdag vizsgáló módszerek mértéke pedig felbecsülhetetlen. A szerző ötvenéves mikroszkopizáló munkájának tapasztalatait sűrítette könyvébe, s vallja: nem kell drága készülék a jó munkához; sokkal fontosabb az önálló gondolkodás, a kézügyesség, és főleg a sok-sok ötlet. S minthogy a bevált ötlet a legnehezebben beszerezhető cikk, ezzel látja el legbőségesebbel olvasóit. Szerencsés embernek mondhatja magát az, aki e könyvvel a kezében kezd mikroszkopizálni, mert olyan ismeretekkel indulhat felfedező útjára, amilyeneket több évtizedes tapasztalat sem mindig érlel.
A mikroszkópos kép – látvány, amelyet csak részben őriz meg az emlékezet. Maradandóvá a fénykép teheti. Még a gyakorló szakemberek közül is kevesen értik a mikroszkópos fényképezés csínját-bínját. a könyv írója fokozatosan vezeti el olvasóját a fekete-fehér, majd a színes fényképezésen keresztül a csúcspontig: a színes sötét látótérben mozgó élő állatka megörökítéséig. Ám hiába a legcsodálatosabb technika is – rossz preparátumon nincs mit nézni vagy fényképezni. Az élő anyagot be kell gyűjteni, elő kell készíteni a vizsgálatra, alkalmassá tenni a látványra. Vegyszerek, előkészítési és rögzítési, mikrotechnikai módszerek – megannyi buktató, amelyeken a könyv ismeretében könnyebben jut át az olvasó.
Az ötletgazdag módszerek és eszközkészítési leírások miatt a szakemberek is haszonnal forgathatják a könyvet. A mikroszkóp különböző célú átalakítását, a különféle kiegészítő eszközöket, vagy például a villanólámpás mikroszkópi fényképezést az ezekkel a készülékekkel dolgozók tudják igazán gyümölcsöztetni. A felületek levonatos vizsgálata pedig a legkülönbözőbb szakmabelieknek vizsgáló módszert, művészeknek és kedvtelésből mikroszkopizálóknak káprázatos szépséget kínál. Egyszerű módon megkapó olykor megdöbbentő képekhez juthatunk megmunkált fák, fémek, új és kopott szövetek, bőr, rovarszárny, növények stb. felületéről készített levonatok mikroszkópos vizsgálata és fényképezése révén. Környezetünknek szinte minden tárgya, élőlénye rejt valamilyen mikroszkópos csodát, amely felfedező élményt ígér. Épp ezt a sokoldalúságot érzékelteti a könyv rendkívül gazdag képanyaga. Amelyből külön figyelmet érdemelnek a sorozatfelvételek, a fekete-fehér és színes témavariációk, valamint az ún. optikai festéssel és a színes sötét látótérrel készült képek.
1984

292 old, 29 cm x 20 cm