Dr. Császár Gyula a magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság egyik alapítója, aki azt képviselte, hogy a beteg és az orvos személyisége mennyire fontos együttesen a gyógyításban. Mint ahogy a bevezetőbe írja, a pszichoszomatikus szemlélet megköveteli a szomatikus tényezőkkel való azonos súlyozásban a pszichés és szociális tényezők figyelembevételét. A személyt biopszichoszociális egységként fogja fel. A pszichoszomatika fogalmát a következőképpen értelmezi: „a pszichoszomatika a legtágabban véve az a tudomány, mely az egészséges és a beteg embert pszichofizikai totalitásnak fogja fel. Így egyrészt azokat a jelenségeket kutatja, amelyeknél a pszichológiai történéseket a testi tünetek jobb megértésére és kezelésére használhatjuk, másrészt, azokkal az állapotokkal foglakozik, amelyeknél a fiziológiai folyamatokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelki jelenségek megértéséhez”. A gyógyítás célja, a harmónia létrehozása kell, hogy legyen. Császár Gyula szavaival, „a természettudományos eredményeken nyugvó gyógyítást humanista viszonyulással és a lelki működés ismeretén alapuló segítő beavatkozásokkal kell, hogy ötvözze. A gyógyításban dolgozó szakmák, orvosok, pszichológusok, valamint a betegeket körülvevők együttműködését hangsúlyozza.
A könyv három nagy részből áll. Az első részben részletesen megismerkedhetünk a pszichoszomatika kialakulásával, a különböző test lélek modellek felfogásaival, valamint a szervválasztás dinamikájával, hogyan is és miért pont ott jön létre egy betegség. Ami különösen tetszik e könyvben az az, hogy nem foglal állást egy álláspont mellett sem pragmatikusan, hanem egy alapos, globális szemléletmódot ad. Az általános pszichoszomatikus szindrómán, a szorongáson, majd a depresszión keresztül haladva eljutunk a különböző életkorok során megmutatkozó jellemző pszichoszomatikus betegségekhez, melyben megjelennek az aktuális életkorok szociális és pszichés kérdőjelei, elakadásai és a felmerülő lehetséges betegségek, s ezeknek az összefonódó dinamikája.
A második nagy rész a szervi kórfolyamatok pszichodinamikájáról szól. A szív, vérnyomás és légzőrendszer táplálkozási-, neuroendokrin –, mozgásszervi és női nemiszerv-rendszer. A kötet szerzői egyes szervrendszerekre, betegségekre lebontva ismertetik a pszichoszomatikus zavarokat, a funkcionális stádiumtól a szervi elváltozásig, megemlítve a betegséget meghatározó személyiségtényezőket, pszichoszociális közeget, s különböző elméleti megközelítéseket az analitikus nézőponttól kezdve egészen kognitív pszichológiáig, a terápiás lehetőségeket is említve.
A harmadik rész számomra a legérdekesebb. Császár Gyula az orvos szemével mutatja meg a betegközpontú orvoslás feltételeit, melyet úgy ír le, mint amikor „az orvos „gyógyító erosza” találkozik, egybekapcsolódik a beteg gyógyulási vágyával.” Négy alappillért emel ki, az orvosi beavatkozásokat, a szociális intervenciókat, a relaxációs módszereket és az egyéb pszichoterápiákat. Külön rész foglalkozik az idült és haldokló betegek pszichoterápiájával. A Négy alappillért követve írja le, nagyon alaposan dr. Bagdy Emőke a pszichoterápiás lehetőségeket a pszichoszomatikus orvoslásban, mely pszichológusok számára akár egy protokollként is működhet.
Ajánlom ezt a könyvet, mert nélkülözhetetlen tudásanyagot tartalmaz. A Sok-sok olyan megoldatlan konfliktushelyzet jelenik meg benne, melyek lelki és testi egyensúlyzavarokat válthatnak ki, s melyek további pszichés problémákat okozva „ördögi körré” alakulhatnak, ha nem avatkozunk közbe. Azonban ha megértjük, megérezzük a betegségek lelki hátterének működését, sokkal empatikusabban tudunk hozzáállni a betegséghez, s sokkal hatékonyabb lehet a gyógyulás. Minden egészségügyi dolgozó gyógyítási és ellátási módjává és magatartásává kellene válnia a betegközpontú orvoslásnak.
Pethő Anikó
1989
329 old, 24 cm x 17 cm
