Karsa Béla: Villamos mérések elmélete

A mérés tulajdonképpen mindig összehasonlítás; legegyszerűbb esetben két tárgynak az összehasonlítása.
A mérés során ez az összehasonlítás a tárgyaknak valamilyen tulajdonságára: mindkét tárgynak ugyanarra a tulajdonságára vonatkozik. Ez a tulajdonság nem lehet akármilyen; ez csak olyan lehet, ami számokkal jellemezhető, vagyis amint mondjuk: csak mennyiség lehet. A tárgyak efféle tulajdonsága lehet azok hosszúsága, súlya, térfogata, hőmérséklete, stb. Ezeket a tulajdonságokat méréssel állapítjuk meg.
A mérés mindig úgy történik, hogy a vizsgálandó tárgyat egy ismert tárggyal hasonlítjuk össze. Ahhoz, hogy a vizsgálandó tárgy hosszúságát megállapítsuk, összehasonlítjuk egy olyan tárggyal, amelyiknek a hosszúsága ismeretes; ez az utóbbi a mértéktárgy vagy röviden mérték, mint tudjuk: közönséges esetekben a mérőrúd vagy mérőpálca. Közismert, hogy a mérőpálca egyenes fémrúd, amelynek keresztmetszete téglalap; a mérőpálca egyik sima, lehetőleg csiszolt felületű hosszanti lapján egymástól azonos távolságban, párhuzamos osztási vonalak láthatók. Közönséges esetben két szomszédos osztásvonal távolsága 1 centiméter (1cm). A vizsgálandó tárgyat alkalmas módon, például egy sík asztalon a mérőpálca mellé helyezzük és rátekintés útján állapítjuk meg, hogy a tárgy két vége a mérőpálca melyik két osztásvonalával vág össze. A tárgy hosszúsága éppen akkora lesz, mint a mérőpálca két említett osztásvonalának egymástól való távolsága.
1954

181 old, 20 cm x 15 cm