Fridrich Péter - Mitró Magdolna: Pénzintézetek számviteli sajátosságai

A pénzintézeti rendszert Magyarországon a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló módosított 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: pénzintézeti törvény) határozza meg. A törvény a pénzintézeti rendszemek alapvetően négy elemét különbözteti meg. Ezek:
- kereskedelmi bankok,
- szakosított pénzintézetek,
- befektetési bankok,
- takarékpénztárak.
Kereskedelmi bank, szakosított pénzintézet, befektetési bank kizárólag részvénytársaságként, takarékpénztár részvénytársaságként, takarékszövetkezetként vagy hitelszövetkezetként alapítható. A pénzintézeti törvény 7. paragrafus (3) bekezdése értelmében a részvénytársasági formában működő pénzintézet részvényei a szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kivételével kizárólag névre szólóak lehetnek. A pénzintézet működését, illetve pénzintézeti tevékenység végzésének megkezdését, továbbá a pénzintézet tevékenységi körének bővítését a Bankfelügyelet engedélyezi.
A Bankfelügyelet az engedélyt akkor adja meg, ha a pénzintézet
- a pénzintézeti törvényben előírt megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, valamint
- meghatározott nagyságú jegyzett tőkével rendelkezik, amelyben a készpénzhányadnak el kell érnie az 50 százalékot (és annak 50%-át a tevékenység megkezdése előtt befizették). A kereskedelmi bankok a pénzintézeti tevékenységek teljes körének végzésére felhatalmazott, az ügyfélkör korlátozása nélkül a pénzintézeti tevékenységeknek a pénzintézeti törvényben meghatározott körét végző pénzintézetek. A kereskedelmi bankok jegyzett tőkéjének minimális összege egymilliárd forint. A kereskedelmi bankként történő működés feltétele az, hogy a bankfelügyeleti engedély birtokában a pénzintézeti tevékenységek közül legalább
- betétügyletet,
- hitel-, illetve kölcsönügyletet,
- bankszámlaügyletet, valamint
- a pénzintézeti törvényben felsorolt többi pénzintézeti tevékenységek közül legalább kilencet üzletszerűen végezzen, vagy azok végzésére bármikor képes legyen.

1994