Részlet: A Versailles felől érkező gyorsvasút emeletéről kászálódott lefelé az alsó szintre, hogy a következő megállónál kiszálljon. Még egy hosszú utazás várt rá a 6- os busszal, hogy még mielőtt hazatérjen, fölballagjon Kedvelt sajtárusához a Rue Houdon-ra, és vacsorát vásároljon magának. Hirtelen arra gondolt, hogy bemegy a tengeri halakat s egyéb nyalánkságokat áruló Monsieur Victorhoz is, és sajtlakomáját így teljessé teheti. De ha már arra jár, vásárol egy üveg vörös bort Bieg valamiféle zöldséget is és akkor a gyönyör teljes lehet. Pokoli fáradtságot érzett. Több hete nem állt fel jóformán a számítógép mellől, a programot most juttatta csak végig, de ahogy a munkát befejezte, úgy érezte, ő is kész van... a szeme előtt ugrabugráltak a számok és betűk, vibrált körülötte minden, még az állomás tábláját is mintha monitoron látta volna. Becsámborgott, hogy átverekedje magát az állomáson várakozók tömegén, hogy sorba sodródva keresztülcsörtessen a kapukon s fölszuszakolja magát az ilyenkor mindig tömött buszra. Esett az eső. Amikor végre megérkezett a Blanche állomáshoz, ismét keresztülverekedte magát a tömegen. Most vette észre csak, hogy ázott kutyaszag van a buszon, s ez keveredik a rafinált illatokkal, amikkel utastársai gondosan bekenték magukat. Természetesen, egy hatalmas tócsába lépett le, a cipője félig elmerült a vízben. Annyira fáradt volt, hogy még dühöngeni sem maradt ereje. Dünnyögött valamit magában, de ezt is elfojtotta, mikor a felszállni kívánók szinte elsodorták. Este volt. A lámpák fénye meg-megcsillant a pocsolyákban. Automata esernyője alatt védve volt a mennyei áldástól, de ahogy közeledett az utca felé, ahol lakott, úgy párolgott el délutáni terve a pompás lakomáról.
