Sandy Madison: Tegyem, vagy ne tegyem

Miriam mezítláb gyorsabban futott Chrisnél, aki csak a nagy rézágy előtt érte már utol. A lány nevetett, amint kapkodó lélegzettel megfordult, a szemei ragyogtak. -Vetkőztess le - mondta. Chris egy kézzel megfogta a szoknyáját, máris húzta volna fölfelé, a fején keresztül. -Várj! Várj! - kiáltott Miriam. - Előbb a cipzárat, különben sohasem jutok ki ebből a szoknyából. Miriam nem tudta, miként csinálta Chris, de miközben egyik kezével a cipzárat húzta le a szoknyáján, már a kis, ezüstszürke selyemnadrágja is lent volt, egy újabb mozdulat, és Miriam már meztelenül feküdt az ágyon. Kéjesen vackolódott a puha takarón, és nézte, hoyan vetkőzik Chris. ...Kinyújtotta a karját, és megfogta Chris kezét. -Gyere - mondta szinte suttogva és behúzta az ágyba. Miriam olyan izgalomban volt, hogy a hangja is rekedtté és színtelenné vált. Chrisbe kapaszkodva halkan nyögdécselt, amíg a gyönyör első hullámai át nem csaptak rajta. Azután elcsendesedett és néma élvezettel még egyszer részese lett a kéjnek, amely Chris számára is meghozta a beteljesedést. Utána még sokáig feküdtek egymást szorosan átölelve, csak akkor vált el egymástól a testük, amikor kimerülten elaludtak a hűvös takarón.
1991

122 old, 18 cm x 11 cm