Jos Vandeloo: A veszély

"Csöndesen, nyugodtan sétálva megy most az állomásra. Senki se figyel rá, egészen közönséges ember. Legfeljebb lábadozó betegnek hinnék, mivel olyan sápadt, s a léptei olyan bizonytalanok. De feltétlenül teljesen ártatlan, ártalmatlan és veszélytelen embernek látszik. Békésen ballag az állomás felé vezető utcákon. Erre időt szán, mert a gyaloglás nehezére esik. Furcsa módon mégis egészségesnek és felszabadultnak érzi magát.
A város olyan, mint egy nagy, pikkelyes állat. Benting nézi a loholó embereket, és belátja, hogy ő mindig idegen lesz. A magányosság felszáll, mint a háztetők fölött a füst. A pályaudvaron sok ember jár-kel. Benting elvész a tömegben. Egy pénztár előtt türelmesen beáll a sorba. Mikor a jegye megvan, rálép a mozgólépcsőre, amely zajtalanul viszi fel a peronra. Senki sem veszi észre. Senkinek sincs szeme rá, hogy meglássa a veszélyt."