Szamos Rudolf: Barakkváros

A ​Mária Valéria telep, Budapest hajdani rosszhírű nyomortelepe a népi demokratikus Magyarország fővárosában jó darabig mint a múltra visszaintő példa állt mindannyiunk előtt. Negyven esztendő. Ennyi a telepi múlt. Negyven esztendős elesettség. A társadalom mélyén ható erők itt talán még élesebben jelentkeztek, mint a viszonylag konszolidált körülmények között élő munkások körében. Lumpenproletár és szervezett munkás, lecsúszott dzsentri külvárosi bordélyházak lányai, emberi tisztaság és a nyomor fellazította erkölcsök párhuzamosan éltek egymás mellett. A „nincs” közös táborba gyűjtötte őket, és számuk a múltban egyre növekedett, ám a közös sorban élők között ezer és ezer sajátos egyéniség alakult ki. A külső kép ugyanazt az ellentmondást tükrözi ma, amely még a telepiek lelkében is benne él. Ezt az ellentmondást igyekezett a krónikás-író hűségével ábrázolni Szamos Rudolf. A telepiekről, az emberré váló külteleki vagányokról, szerelemről, tisztaságról, emberi gyarlóságról, a Mária Valéria telep negyven esztendejéről és jövőjéről szól ennek a könyvnek minden története.
1960

187 old, 19 cm x 13 cm
Néhány lap széle vízfoltos