Isaac Bashevis Singert, a Rabszolga és A sátán Gorajban című regények Nobel-díjas szerzőjét ezúttal mint novellaírót mutatjuk be az olvasóknak. Elbeszélései a korai lengyelországi élményekből, a lengyel-ukrán-zsidó folklórból, misztikából, majd a kivándorlás keserű és kalandos éveinek élményanyagából táplálkoznak. Singer 1904-ben, az akkor Oroszországhoz tartozó Radzynim városkában született. A család hamarosan Varsóba költözött. Apja, nagyapja foglalkozása után Isaacot is rabbinak szánták, ő azonban 1935-ben kivándorolt Amerikába, ahol egy jiddis hetilap cikkírója, majd rovatvezetője lett. Könyv alakban először regényei jelentek meg, novellái előbb jelentéktelenebb, majd egyre rangosabb lapokban, végül kötetbe gyűjtve láttak napvilágot. 1982-ben jelent meg elbeszéléseinek gyűjteményes kiadása.
Singer zsidó író. Egyfelől azonosítja magát írásainak világával, másfelől föléje is emelkedik, látja gazdagságát, de szűkösségét is, szereti, de bírálja is. Életművét nem lehet irányzathoz vagy programhoz kapcsolni. Különös, kortalan író, aki zárt és egynemű világát végtelen színigazsággal írja meg. Életművének a mese éppoly szerves része, mint realista elemekből épülő mai történetei, az allegória éppúgy természetes műfaja, mint az abszurd novella, írásaiban szellemek, kísértetek éppolyan kedves közvetlenséggel fecsegnek, sürgölődnek, mint a hús-vér emberek. Kötetünk szemléltető képet ad erről a hosszú, változatos és gazdag írói pályáról.
1984
266 old, 19 cm x 13 cm
