Vlagyimir Voloszkov: Farkasfogak

– Miért mondta neki, hogy nem szabad beszélnie Nyikolasin sorsáról? – kérdezte Zadorina, amikor Voznyakov már kiment a szobából.
Szazsin nem válaszolt rögtön, homlokát ráncolva gondolkozott néhány pillanatig, aztán így szólt.:
– Nem kell elsietni Zadorina, és barna szeme felélénkült.
– Úgy gondolja, hogy ha közöljük az agnoszkálás eredményét, a tettesek esetleg megijednek és kereket oldanak?
– Úgy van.
– Tehát tovább kell keresnem az eltűnt Nyikolasin nyomait?
– Pontosan.
– Ez számomra nem egészen világos.
Szasin hosszan pihentette tekintetét a leány arcán.
– Úgy kell folytatnia a vizsgálatot, mintha egy élő eltűnt embert keresne, nem pedig a gyilkosait.
– Miért?
– Gondoljon arra, hogy eltűntek a kőzetminták, s hogy Nyikolasinnál nem volt semmilyen értéktárgy. Mi lehetett akkor a bűncselekmény tulajdonképpeni oka?
– Erről egyelőre fogalmam sincs.
– Nekem sincs. – Szasint megint elfogta a méreg. – Éppen ezért legyen óvatos. Sejtelmünk sincs róla, mi lappanghat itt.
1972

236 old, 21 cm x 13 cm