Evelyn Marsh: A szanatórium rejtélye

Florence felvette a kabátját, átvágott a szanatórium kertjén. Egy kis mellékösvényt választott, hogy gyorsabban érjen Elisabeth-hez, aki várta. Még délután megbeszélték, hogy az esti teát együtt fogyasztják el. Már látszottak a kondicionáló részleg hatalmas üveguszodájának körvonalai, amikor az orvosnő a háta mögött lépéseket hallott. Visszafordult. Sehol senki. Továbbment, de a zaj erősödött! Megállt. Egy másodpercre tétovázott, majd megszaporázta lépteit. - Úgy látszik képzelődöm - állapította meg magában. Már csak mintegy kétszáz méterre volt az épülettől, amikor egészen közelről erős szuszogást hallott... Megdermedt. Érezte, hogy a sötétben valaki követi, s az illető szinte karnyújtásnyira van.
- Ki az? - fordult vissza a lány. A félelem egyre jobban kúszott felfelé a torkában. Megállt. Semmi mozgás. Ismét csend vette körül. Továbbment, gyorsabban szedte a lábát. A zaj erősödött, mintha valaki ismét közeledne hozzá. Ebben a pillanatban a kis ösvényen feltűnt Keisler doktor. Meglepődve nézett Florence-ra.
- Hova, hova ilyen későn, egyedül?
1990

267 old, 20 cm x 12 cm