V. G. Harazov: Nagyhőmérsékletű folyamatok mérése

A vegyiparban, a kohászatban, a tűzállóanyag- és az üvegiparban, az atomtechnikában, a félvezetőtechnikában és az ipar más ágazataiban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a különböző anyagok és energiahordozók előállításának nagyhőmérsékletű folyamatai. Emellett a határhőmérsékletek növelése (1600 °C fölé) újabb követelményeket támaszt nemcsak a hőmérsékletmérő és -szabályozó rendszerekkel szemben, hanem számos más kapcsolódó jellemző vonatkozásában is (a termékek hossza és átmérője, a csövek falvastagsága stb.). Ugyanakkor az egész irányítórendszert alá kell rendelni a folyamat komplex automatizálási feladatának. Ezzel nagyobb lehetőségek nyílnak az elektronikus számítástechnika, az új módszerek és az automatizált folyamatirányító rendszerek felhasználására is.
Komoly nehézségeket okoz az 1600 °C feletti hőmérséklet mérése agresszív közegben. Ezt az oxidáló és széntartalmú közegben hosszú ideig működőképes anyagfajták korlátozott száma okozza. Ugyanakkor a pirometriában éppen az 1600...3000 °C közötti hőmérséklet mérésével foglalkozik a legtöbb kutatómunka. A nehezen olvadó fémekből és a nemfémes anyagokból készülő 05...1% pontosságú hőelemek, az új, széles sávú, fokozott pontosságú fényvillamos, infravörös és színpirométerek kifejlesztése, nagy hőmérsékletek mérésére szolgáló új műszerek gyakorlati megvalósítása (zajtermometria, felfutási jelleggörbék stb.) lehetővé tették az objektív hőmérsékletmérést az új technológiai folyamatokban.
1977

116 old, 20 cm x 15 cm