Laurence, a harminc körüli angoltanárnő, Párizs egyik utcáján megpillantja Marcot, imádott férjét, a kiváló kutatót, aki önfeledt boldogsággal, kézen fogva sétál egy tizenéves szőke lánnyal. Riadtan gondol anyjára, Yolande-ra, aki évtizedek óta egyedül él, s örökkön visszavárja hűtlen férjét.
A fiatal feleség, hogy megbosszulja férjét, megtakarított pénzén, boldog ifjúságának emlékeit kutatva, New Yorkba repül, ahol hihetetlen kalandok sorozatát éli át, egy világhírű színészházaspár dúsgazdag fia, Gregory társaságában.
A még mindig vonzó Yolande, föladva eddigi elveit, lánya példáját követi, s így ő is megtalálja a boldogságot.
Christine Arnothy biztos kézzel láttatja az együttlét és a magány, a szerelem és a féltékenység mechanizmusát, az érzelmek és az ösztönök mozgatórugóit. Az elmélyült elemzés lényege az, hogy minden ember saját kezében tartja a földi Paradicsom kulcsát, csak tudni kell vele bánni. S ez nem is olyan könnyű dolog!
Laurence a legjobban talán az Afrikai szél Eric Landlerjéhez hasonlítható, de a történet más, hiszen az írónő itt egy tanárnő sorsán keresztül érzékelteti a kaland és az igazi szerelem utáni őszinte és mélyen emberi vágyódást, a bosszút, de ugyanakkor a visszatérés és a megbocsátás örömét is.
1991
288 old, 20 cm x 13 cm
