Az 1950-ben elhunyt Cesare Pavese a modern olasz irodalom világszerte ismert klasszikusa. Tömör prózája köznapias, nyers elemek és sejtelmes féljelképek ötvözete. Látszólag egyszerű történetei mögött fojtott líra izzik, s az apró események valami általánosabb igazsággá, társadalmi-erkölcsi vallomássá állnak össze. A Tengerpart a házasság és szerelem bonyolult erkölcsi-érzelmi kérdéseit feszegeti. Azt a drámai pillanatot ragadja meg, amikor az elveszett, romlatlan gyerekkori világ helyébe egy másik lép: áttekinthetetlenebb, gyötrelmesebb, de egyszersmind új tartalmakkal gazdagabb is. A Szép nyár egy kis torinói kamasz lány első szerelmi tapasztalatát, tiszta ábrándjait és csalódását, keservesen szép eszmélését rajzolja meg. A felnőtté válásról szól az ördög kastélya is. Három egyetemista találkozik a Gonosszal: az élvezetekbe, semmittevésbe, ernyesztő jólétbe megcsömörlött barátjukkal. Ez a Torino környéki dombos tájat, az embereket olyan mesterien megjelenítő regény mintha már a dolcevita bomlasztó légkörében született volna, pedig 1949-ben jelent meg. A hold és a máglyák-ban a paraszti nyomorúság képei, az elmúlt gyerekkor, ifjúság tündéri varázsa és az olasz ellenállás drámai jelenetsorai ötvöződnek remekművé.