Lilli Palmer: Dundi Lilli, jó kislány

Lilli Palmerről, a nemrég elhunyt német, angol, amerikai, majd újra német sztárról bízvást kijelenthetjük, hogy sokoldalú tehetség volt. Játszott színpadon és filmen, elismerést aratott mint festőművész, és hogy írni is tudott, arra fényes bizonyíték önéletrajza, melynek óriási sikere volt angol és német nyelvterületen egyaránt. „Lilli jött, írt és győzött” – állapította meg a Die Welt kritikusa. Megírnivalója pedig volt Lilli Palmernak bőven, mert az „előnytelen” származású fiatal színésznőt SA-tüntetés fenyegette 1933-ban Németországban, a párizsi emigrációban pedig az éhhalál. Később, Angliában bombatámadás döntötte romba az otthonát, a háború utáni Hollywoodban pedig férje, Rex Harrison hangos szerelmi botrányai tették bizonytalanná lába alatt a talajt. Ám Lilli mindezen hányattatásokat bölcs derűvel és sok-sok humorral meséli el, de okosan és élvezetesen ír a gyereknevelésről és a szerepformálásról is, meg azokról a hírességekről, akikkel összehozta „híres színésznő”-sorsa: G. B. Shaw-ról, Greta Garbóról, a windsori hercegről és amerikai feleségéről, Noel Cowardról s Gary Cooperről, és nem utolsósorban Anasztáziáról, az állítólagos cárleányról, akinek filmbeli megformálását legmegrázóbb szerepélményének tartotta. Palmer könyve egy darab színház- és filmtörténet, de sokkal több is annál: egy művelt és érzékeny, széles látókörű és rokonszenves ember élettörténete.