Hans Habe: Tarnovszka grófnő

... Emlékeim 1930 körül kalandoznak. Bécsben különös emberrel, egy valódi csodabogárral barátkoztam össze. Korthy Raoulnak hívták: neve még imitt-amott fellelhető a történelemkönyvek ábrái alatt. Korthy képeket gyűjtött. Nem Renoir vagy Degas, esetleg Picasso festményeit, hanem fényképeket. Egymillió fotográfia boldog tulajdonosa volt: jobban szerette őket, mint a világ összes Picassóját. Annyira, hogy mind meg akarta őrízni. Hogy kit vagy mit ábrázoltak - egyedül ő tudta. Egy napon, amikor gyűjteményében kotorásztam, egy fénykép került a kezembe, amely azonnal rabul ejtett. Elbűvölő, karcsú fiatal hölgyet ábrázolt a századforduló divatja szerinti gyászöltözetben. A velencei igazságügyi palota lépcsőin napóleoni egyenruhás carabinierik vezették felfelé, s a kép hátterében a Palazzo da Mosta körvonalai rajzolódtak elő. Vajon felperes volt, szörnyű mészárlás szemtanúja, az áldozat özvegye? Egyik sem: ő volt a gyilkos, mesélte Korthy; azt a férfit gyászolta, akit eltétetett láb alól.
431 old,20 cm x 14 cm