Az emberiség történelmének útját az ókortól napjainkig politikai gyilkosságok szegélyezik, a merénylet a politikai gyakorlatban mindig is alkalmazott eszköz volt.
Gyilkosság elkövetésére vállalkozni azonban nem könnyű. Aki a harcnak ezt a szélsőséges eszközét választja, annak bíznia kell az eredményben, és meggyőződéssel hinnie, hogy célja eléréséhez más út nem vezet.
Halturin, Karakozov, a romandikus Charlotte Corday vagy Gavrilo Princip képesek voltak a legnagyobb áldozatra is, mert hitték, hogy tettükkel sikerül megváltoztatniuk a társadalmi rendet. A merénylők közt persze vannak bűnözők, sőt olykor bérgyilkosok, pszichopaták, eszelős fantaszták, látványos, reflektorfényes halálra áhítozó közvetett öngyilkosok és elvakult fanatikusok is, akiket gyűlölet, bosszú, esetleg túlfűtött becsvágy vagy a hatalomszerzés csalóka reménye sarkall.
Hősök-e hát, vagy gyilkosok? Erre a kérdésre keres választ a szerző lebilincselően érdekes, biztos történelmi tudással megírt könyvében. S bár saját bevallása szerint elsősorban olvasmányos könyvvel, politikai gyilkosságok egyfajta pitavaljával akar szolgálni, valójában ennél sokkal többet nyújt: rávilágít a történelem nem egy drámai epizódjára, amelyek a kor tükreként segítenek meérteni a nagy történelmi összefüggéseket.
