Az író vallomása: "Nem restellem kimondani (regények, drámák, filmek, novellák sora után), hogy csupán az írás kedvéért sose ültem asztalomhoz. Ez persze nem erény. Nem is vétek. Alkat dolga: épp ezért értelmetlen pályatársainkat arról faggatni, ki mikor, miért, hogyan ír.
Ami engem illet, mindig vonzott a cselekvés. A beavatkozás. (Vagy következménye.) Épp ezért mindig, vagy többnyire, igyekeztem ott lábatlankodni, ahol valami történt, vagy eldőlt. Leginkább foglalkoztatott, hogy az emberi összeütközések végeérhetetlen vonulásában ki, miért kerekedett felül, s ki, miért maradt alul. Az ilyenkor munkáló tényezőket bajos volna fölleltározni. Hadd nevezzek meg egyet közülük, szerintem a legfontosabbat: a tartást. Új regényem nem önéletírás. Bár olyan sorsokat kísérek el az útralelésig, a bukásig, az engesztelhetetlenségig vagy a szerencsés idomulásig, melyek alakulását nem a szemlélő, hanem a résztvevő figyelmével vizsgálhattam: mégis, e sorsok összetettsége s nem krónikás eseménytartalma érdekelt. Mintegy megfejtést keresve arra a mindig izgalmas kérdésre, hogy mi történik az emberrel, s mi történik általa."
