A hősök persze félnek. És Rolski ezredes mindjárt be is vallja: nem elegendő légi harc közben a gyors reflex, a hidegvér. A túléléshez szerencse is kell. Százával áldozták életüket a lengyel hősök hazájuk védelmében, az összeomlás után pedig Franciaország, a La Manche és Anglia fölött, viaskodva a túlerővel.
Tadeusz Rolski memoárja minden mozzanatában érdekes. A bátor pilóta a háború első napjától fogva harcolt a fekete keresztes bombázókkal és vadászokkal, egészen addig a pillanatig, amikor egy angol repülőtéren be nem jelentette egy férfihang a bűvös négy szót: The war is over – A háborúnak vége. A légi harcok feszülten izgalmas leírása mellett szakértő szavakat olvasunk a brit légierő és légvédelem háborús működéséről, emellett politikai jellemzést is a lengyel emigráció katonai vezetéséről. S a könyv voltaképp útirajz is: megismerünk franciákat, arabokat, angolokat. És megismerünk egy talpig bátor férfit, akinek vadászgépe, a lengyel sas szimbólumaként, mindenütt ott repült a kék égen, ahol a Luftwaffe gyilkosaival kellett harcolnia.