Moldován Tamás (szerk.) · Balogh László (szerk.) Gyilkosság ​az autóban

Gódor kocsija csikorogva fordul a ház elé. Az őrnagy csőre tölti pisztolyát és rálép a pincébe vezető lépcső első fokára. Mögötte Herczeg alhadnagy és Hajdú törzsőrmester.
Az őrnagy visszaszól az egyenruhás rendőröknek:
— Fiúk, itt úgysem férünk el egyszerre… Maradjatok. Szeretném vér nélkül elintézni az ügyet…
Herczeg előkészíti a kábító sprayt… Talán hasznát vehetik…
Aztán hárman elindulnak.
— Farkas, jöjjön elő. Ne kövessen el több őrültséget… Ha a fegyverét használja, innen nem juthat ki élve…
A gyilkos egy szénrakás mellett kuporog, a pince legmélyén.
— Ezektől nem szabadulhatok meg… — gondolja fásultan és kiejti kezéből a táskát.
— Farkas, legyen esze. Most még megúszhatja a kötelet, de ha ennél többet tesz, mint amit eddig, biztos, hogy nem — figyelmezteti ismét a csoportvezető, miközben lépésről lépésre haladnak a pince legmélye felé.
— Farkas, hallja, amit mondok?
— Igen…
— Akkor jöjjön elő.
— Jövök…
— Pisztolyt eldobni. Hallani akarom, hogy a lábunk elé esik…
Farkas vaksötétben matat az elejtett táskája után, majd elkiáltja magát:
— Ne lőjenek!
A pisztoly a nyomozók és a gyilkos közötti térségben esik a pince kövezetére.
— Feltartott kezekkel induljon előre! — utasítja az őrnagy, s a kezében szorongatott elemlámpa fénycsóvát lövell a közeledő gyilkos felé…
Kattan az acélbilincs…