FÜLSZÖVEG
"Úgy eltűnni a könyveknek, olyan nyomtalanul, ahogy még eldugott antikváriumok zsúfolt, poros mélyéről se bukkantak elő - ez a keserves sors Komor András könyveinek sorsa. És úgy eltűnni, hogy jóformán a nevére sem emlékeznek, még haláláról sem igen szóltak - ez a keserves emberi sors Komor András sorsa." Arcát leírásokból ismerjük, fényképe sem maradt meg; 1937 után írt nagyregényei, A hegy és a titokzatos-keserű Merlin-regény a háború viszontagságai között elvesztek, a kéziratokról pedig csak kósza, ellentmondó hírek vannak.
Pedig nagyon tehetséges író kényszerült öngyilkosságra 1944-ben. Nemzedéke legjobjaival volt egyenrangú tehetség. Fellelhető életműve minden tekintetben több, értékesebb, vitalitásában élőbb annál, hogy irodalomtörténeti adalék sorsára kárhoztassuk.
Mit írt meg? A magyar kispolgárság természetrajzát és anatómiáját? A nevetséges, hivatali ambíciókat? A kisember életének elidegenedését? A háború előtti magyar középrétegek demoralizálódásának speciálisan közép-európai s "magyar" vonatkozásait? A gyerekkor titokzatos mítoszait, melyet átszőnek a varázslatok s a hazugságok; megjelenítve egy fucsa álomvilág, a kort tükröző nagyon is reális szorongásait?
A címszavak, a kérdések mindössze azt jelzik, hogy Komor András regényei nem vesztették el aktualitásukat, hanem az eltelt idő nyomatékot és történelmi távlatot adott nekik. E művek atmoszférája, az ábrázolás technikája pedig a legjobb értelemben véve modern és korszerű.
E gyűjteményes kötettel is emlékeztetünk arra, hogy mit vesztett a magyar irodalom Komor András, Szerb Antal, Örley István, Radnóti Miklós, Bálint György és mások mártírhalálával.
1970
709 old, 19 cm x 13 cm
