Hugh Mulzac néger volt, ha nem is egészen, háromnegyedrészt. Amerikai néger, de nem észak-amerikai. Union Islanden, az Antillák apró édenkertjében született, Viktória királynő brit alattvalójaként.
Kamaszként hagyta el örökre a kis szigetet, hogy kemény kalandokat keressen a századvég vitorlásain, a Hoorn-fok viharaiban, az atlanti szélcsendben, a ködös angol partok előtt. Később rá kellett döbbennie, hogy – néger. Kicsiny, de tűszúrásnál is fájóbb megalázások érték, egy ferde mosoly, egy gúnyos kézmozdulat. Mert Mulzac, jóllehet kapitányi oklevelet szerzett s amerikai állampolgárságot, hajószakácsként töltötte életét imbolygó konyhák gőzébe, kopott teherszállítókon, majd luxushajókon. Megismerte Japán, India, Itália és Anglia fényét és nyomorát. És megismerte önmagát.
Hosszú út vezetett Union Island pálmáitól a demokrácia úszó jelképéig, a Booker T. Washington szállítóhajóig. S hosszú út lelkének „belső térképén” is, a politikai öntudatig.
Amikor 1971-ben, 84 esztendős korában meghalt Hugh Mulzac, az első amerikai néger a parancsnoki hídon, még nem vívta ki a győzelmet a színes bőrű Amerika. De a kapitány, elhomályosodó szemével is tisztán látta a célt…
1976
276 old, 20 cm x 15 cm
Védőborítója kissé szakadozott
