Egyik beszélgetőtársam – ebben a könyvben nem szerepel – azt mondta, hogy újabb olyan kormeghatározó dátumként beszélünk az 1988-as pártértekezletről, mintha azt akarnánk jelölni, hogy valami Krisztus előtt vagy Krisztus után történt. Nos, ezek a beszélgetések még a pártértekezletet megelőző nyílt színi interjúk, amelyek Éjszakai sz: váltás címmel a Radnóti Színházban készültek, s amelyeknek java részéből utóbb rádió- vagy tévéműsor lett. Amiből az is következik, hogy ma már talán más kérdéseket (is) tennék fel, és lehet, hogy beszélgetőtársaim más válaszokat (is) adnának. Az interjúkat mégsem egészítem ki, utólag nem változtatok rajtuk egyetlen szót sem. Egyrészt a hitelesség okán, másrészt mert a tisztesség is így kívánja. Pedig… a Pozsgay-interjú esetében még egy bukáshoz közelálló politikussal beszéltem, és az interjút a rádió csaknem egyéves késéssel sugározta akkor, amikor Pozsgay már államminiszterré avanzsált és beválasztották a Politikai Bizottságba. Csehák Judit nem sokkal beszélgetésünk előtt még miniszterelnök-helyettes volt és a Politikai Bizottság tagja. Bodor Pál – a hírneves publicista – akkor tett vallomást a nemzetiségi létre, amikor a magyar állami és pártvezetés még mélyen hallgatott a Romániában élő magyarság tragikus helyzetéről, Ceaucescu gyűlöletes diktatúrájáról és arról, hogy az anyaországnak becsületbeli kötelessége gondoskodni az erdélyi menekültekről. Darvas Iván akkor mondta el, hogyan szabadította ki 1956-ban a gyűjtőfogházból kémkedésért 15 évre ítélt fivérét, amikor a hatalom még ellenforradalomnak minősítette az októberi felkelést és bizonyára nem vette jó néven, hogy Darvas elmesélte: ezért az akciójáért néhány évet börtönben töltött a Kádár-rezsim első éveiben.
A világ egy-két év alatt sokat változott. De hiszem, hogy a gyors változások közepette is képes az ember szuverén maradni, s ezért alapmondanivalója máig ható érvényességű; nem függ politikai kurzusváltozásoktól. Hiszem, hogy ez a beszélgetőtársakra éppúgy vonatkozhat, mint a hivatásos kérdezőre, aki éppen ezért nem avatkozik bele utólag az interjúk szövegszövetébe, nem szerkeszti át, nem manipulál, nem hamisít. Csupán utólag is hálás minden őszinte szóért, megköszöni a feltáró jellegű, nyílt vallomásokat és megköszöni a kedves olvasó előlegezett figyelmét.