Kapica Pjotr: Holnap már késő

A ​több mint négy és fél évtizedes múltra visszatekintő leningrádi író könyvében arra a nem könnyű feladatra vállalkozott, hogy a történelemből jól ismert eseményeket feszült cselekményű, sodró lendületű regénnyé ötvözze. Nem könnyű ez a feladat, hiszen ma már jól ismertek az 1917-es esztendő petrográdi eseményei, Lenin művei, a párttörténet és visszaemlékezések alapján szinte naprakészen követhetjük azt a folyamatot, amely az 1917-es februári polgári demokratikus forradalomtól a bolsevik párt harcai és személy szerint Lenin titáni munkája eredményeképpen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez vezetett. De Kapica nem felkészületlenül vágott bele ebbe a munkába. Egyrészt már húsz évvel ezelőtt, 1957-ben megjelentetett egy kisregényt „Ők rohamozták meg a Téli Palotát” címmel, másrészt leningrádi őslakosnak számít – ismeri a városnak minden kövét, minden szegletét, s kiváltképpen jól ismeri a leningrádi embereket, köztük az 1917-es forradalmi napok sok cselekvő részvevőjét és szemtanúját. Ennek az anyagnak a birtokában tudta úgy megmutatni a történelmet, hogy minden nagy összefüggést hitelesen láttasson, s ugyanakkor bevilágítson az események fő sodrában küzdő tömegek életének és gondolkodásának csak írói eszközökkel ábrázolható szféráiba is. Kapica legnagyobb írói érdeme éppen ez: emberközelben marad a regény első lapjaitól az utolsóig, Lenint és harcostársait nem szoborszerűen ábrázolja, hanem mindennapi közegükbe ágyazottan, ahogy napi megélhetési gondokkal küszködve, a mindennapos életveszéllyel dacolva végzik történelmi munkájukat.
A regény tulajdonképpeni szövetét két petrográdi munkásfiatal – Kátya és Vaszilij – bolsevikká válásának és kibontakozó szép szerelmének története alkotja. Az ő révükön mutatja meg a szerző nemcsak a forradalom mélységesen humanista tartalmát, hanem a korabeli Petrográd hétköznapjait is. S így, e történet aprólékosan kidolgozott részleteinek meggyőző ábrázolásával sikerül a szerzőnek újszerűen ábrázolnia még a Szmolnijt, Lenin tevékenységét, az Aurora cirkálót és a Téli Palota jól ismert ostromát is. Kapica leírja például, hogy amikor Lenin illegális rejtekhelyéről a felkelés előtti napon a Szmolnijba ment, az út jó részét álruhásan villamoson és gyalogszerrel tette meg; a palota ostromának petrográdi óráit pedig így örökíti meg: „A városban látszólag zavartalanul folyt a szokásos élet. Helyenként még a villamosok csörömpölése hallatszott, áramszedőik szikrákat vetettek, békésen világítottak a házak ablakai és az utcai lámpák. Csak a Szmolnij körül égtek a tábortüzek…”
S amikor az olvasó becsukja a könyvet az utolsó oldalon, ahol Lenin a szovjetkongresszuson bejelenti a forradalom győzelmét és felolvassa a béke-dekrétumot, azzal az érzéssel teszi ezt, hogy közvetlenül részese volt a történelemnek, és igazi élménnyel lett gazdagabb.

A könyv védőborító jobb felső sarka el van szakadva a belső borító tökéletes