Surányi Miklós: Noé bárkája

A ​kisregény a Kantate folytatása. Regen orgonista már öreg, tönkrement korhely; életének mégis sok eseménye kapcsolódik a titokzatos Birukov hercegné tragikus életútjához, aki a Mohácsi szigeten építi föl álmát, a Noé bárkája nevű csodakastélyt, kiégett lelkű fia és ugyancsak titokzatos felesége számára, aki egy máramarosi milliárdos özvegye s egy kíméletlen hatalomvágytól fűtött öreg lengyel leánya. Az öreg Lubinszky még unokája törvénytelen gyermekként való anyakönyveztetésétől sem riad vissza, hogy a mérhetetlen vagyont egyben tartsa, különböző spekulációkban kísérelve meg tovább növelni az anyagiakat, miközben képtelen saját és gyermeke életének rendezésére. A KANTATE és ez a regény is óriási szenvedélyekről, művészetről, szerelemről, szülői szeretetről szól, a hősök életmenetét sokszor egészen fantasztikus körülmények között követve; mindkét műnek méltó törekvése a tartalmas élet, a fékezendő szenvedély, az őszinte emberi viszonyok kialakítása, fontosságának bemutatása, maga a cselekmény azonban a romantikus fordulatok és megrendítő egybejátszások (különösen a Noé bárkájában) ellenére sem szerves, inkább az egyes figurák, helyzetek, hangulatok megragadása szerencsés. A két kisregény nem mentes a közvetett társadalomkritikától sem, annak ellenére, hogy ez általában elnéző anekdotába hajlik. Surányi minkét regénye ma is színes olvasmány.