Galabárdi Zoltán: Egyszeregy

Hogyan ​lehet valakiből hős? – kérdezed. Kérdésedből látom, hogy a harcosokkal rokonszenvezel inkább, mint a megfutókkal, bár a szaladók lelke -mint mondják – bonyolultabb. (Györe Imre: Kérdés válasszal)
Nyolcan voltak, ilyen sorrendben haltak meg:
Elsőnek Babják.
Másodiknak a Gyerek. Ő a többiek keze által.
Harmadiknak, mindjárt a Gyerek után, Kellner. Nem mondták rá, hogy gyáva volt. Negyediknek Uj. Pakó megsiratta.
Ötödiknek Halkovics.
Hatodiknak Pakó.
Hetediknek Deme.
Utoljára, nyolcadiknak Gál. Remélte, hogy első lesz. Nem lett első, utoljára maradt.
Egyikük se készült a halálra, nem választották a halált. A hűség parancsát követték, azt is csak úgy kimondatlanul, a maga egyszerű természetességében. A haláltól félek, mint fél minden élő, de vállalták, mert nem kereshettek okot, amely félelmüket a hűségük fölé magasíthatta volna.
Tetemeikkel gyilkosaik ocsmány parádét űztek: lábaikra kötelet kötve bevonszolták őket a város főterére, hogy lássák. Mit tudták, honnan tudhatták volna, hogy ezáltal másodszor is harcossá és győzővé avatták a nyolc embert?
Emléküket ne gyalázza meg senki azzal, hogy nyugodjanak békében!

1969

200 old, 18 cm x 10 cm
Védőborítója kopott