Hernádi Gyula: A boldogság templomai

Hernádi az őt foglalkoztató, rá jellemző témának, a szövegalakítás modern és hagyományos módszereinek megannyi fajtáját felvonultatja ebben az írói eredményeit mintegy összefoglaló új művében. Cselekményes és intellektuális kalandok – politikai, tudományos és filozófiai utalások, eszmefuttatások –, realista elbeszélés és lírai hangulatú szürrealista képsorok keverednek kavarognak benne. A függelékben még betanulását, próbáit, a történetben iktatott – s Pécsett nagy sikerrel bemutatott – Arisztotelész-drámáját is olvashatjuk. „Esszenciális realizmusa” gyakran átmenet nélkül vált át fantasztikus, abszurd tartalmú, sőt a groteszk-borzongató horrortörténetre – de képzeletének legelrugaszkodottabb játékain, leggátlástalanabb képzettársításain is áttetszik – az olvasó számára olykor sejtelmes logikájú – sajátos racionalizmusa.
1986

405 old, 21 cm x 13 cm