Hogy a „tanyai is ember” evidenciáját ki kell mondani, nem fölösleges hangsúlyozni. Mert hogy még mindig nem fölösleges, arra bizonyosság ez a könyv, mely voltaképpen első sorától az utolsóig – vitairat. Tele érvekkel és ellenérvekkel, hangos meditációkkal, tárgyilagos problémaelemzésekkel, a sarkalatosan eltérő vélemények szembesítésével és ütköztetésével. Anélkül azonban, hogy ítélőszéket ülne. Az író csak kérdez, rokonszenves kíváncsisággal, önmagával is vitatkozik. Szinte semmiféle prekoncepció nem vezérli. A nem tudásból indul ki. Megismerni és megismertetni szeretné a tanyát és a tanyai embert.. Mert a kérdés nem olyan egyszerű, hogy szeressük-e vagy temessük-e a tanyát. Az olvasó gyorsan megérti, hogy ilyesféle eldöntendő kérdésekkel nem lehet, nem szabad a problémát megközelíteni. Hiszen a tanya csak forma, sajátos településformáció, a lényeg, a tartalom a benne élő ember, a tanyai ember. Őt nem lehet idő előtt, élve eltemetni! Helytelen adminisztratív intézkedésekkel, helytelen agrár-, település- és iskolapolitikával embertelen bürokráciával.