Egy bokszoló a mindenütt egyforma dobogón, a szorítóban, ahol magányosan és csak az ellenfelet figyelve kell öklözni, végletes elszántsággal és végletes szelídséggel. Budapest bérházai, utca-szakadékai, egy távoli szülőfalu májusi rétjei, arany szeptemberi csöndje. Egy magányos férfi egy bérház ablakában, akkor is mozdulatlanul, ha mögötte üres a szoba, s akkor is, ha egy lány mozdul a homályban. Egy fáradt, öregedő férfi otthon, falun, anyja konyhaasztalánál, előtte csillogó, sárga tyúkleves. Füstös kocsmák, mámor sugallta képek. Délelőtti parkok csöndjében végletes pontossággal megfogalmazott, de végletes szelídséggel éppen csak elsuttogott szavak az élet csillapíthatatlan szeretetéről.
Prózaversek. A kötet negyvenegy írása közül egyet elbeszélésnek vagy kisregénynek tekinthet az olvasó, kettőt-hármat novellának. De voltaképpen lírai kötetet vesz a kezébe, egyetlen első személyű elbeszélő és hős írásait - egy különös, színes, valósággá álmodott és álomba átforgatott világ képeit, szuverén és kortársi prózánkban egyedülálló megfogalmazásban.
1974
221 old, 19 cm x 10 cm
