Bogdán István: Mestere volt egykor

Az ​1973-ban megjelent „Régi magyar mesterségek”-hez kapcsolódik Bogdán István új könyve, amelyben a „becsületes és tisztességes” művesség korát idézi, a hasznosság, a minőség és a szépség egységében alkotó embert, aki munkájának mestere volt egykor. Nyomon követve a termelés megoszlásának, sajátosulásának, a kézművesség kifejlődésének és elhalásának a honfoglalástól az 1830-as évekig, a gyáripar kialakulásáig tartó folyamatát, megismerkedhetünk a tevékenység jellemző keretének, a munkamódot és az életmódot egyaránt szabályozó céhnek felépítésével és működésével. De bemutatja Bogdán – és ez kötetének úttörő jelentősége – a kézművesség korának technikáját-technológiáját is, áttekintve a mintegy kétszázötven hazai céhes és céhen kívüli mesterség anyagait, szerszámait, fogásait és termékeit – művelését. Kiben ne vetődött volna fel a kérdés az elmúlt korok mindennapjainak tárgyait, eszközeit megcsodálva a múzeumban, egy padlásról előkerült régi korsó vagy akár egy napernyő, egy legyező láttán: hogyan is csinálták? Nem csupán arra kapunk választ Bogdán István ismeretterjesztő igényű könyvéből, hogyan munkálkodott például az egérfogó-készítő, az íjműves, az aranyverő vagy a csapó – megannyi kihalt mesterség – de képet kapunk a máig élő szakmák művelési módjáról is, amelyre napjaink nagyüzemi termelése épül.
1984

282 old, 20 cm x 14 cm