A színháztörténet – ifjú kora ellenére vagy éppen azért – gyakran szokott gőgösen viselkedni. Bizonyos műfajokat fölényes megvetéssel kezel, vagy egyszerűen keresztülnéz rajtuk, mintha nem is léteztek volna. Sokáig inkább csak az emelkedett hangvételű, komoly teátrumokat kedvelte.Ez a könyv a magyar színháztörténet mélyen lenézett, kitagadott, pirulva emlegetett hajtásairól szól. A pesti orfeumok, énekes-zenés kávéházak, zsargonkabarék hagymaszagú, szivarfüstös világát eleveníti fel. Megismerkedünk a legfrivolabb színpadi műfajok vicces-szomorú hőseivel, a tinglitangli hajdan körülrajongott csillagaival, a kétes hírű zengerájok bohózataival, kupléival, sikamlós tréfáival, talmi értékeivel és valódi kincseivel, fiaskóival és kirobbanó sikereivel.És közben kibontakozik az éppen csak Budapestté lett főváros. A boldog-boldogtalan békeidők Pestje, amikor még a mai Belvárosig ért a Kerepesi út, Rostély utcának hívták a Gerlóczy utcát, Retek utcának a Révay utcát, Landstrassénak ,a Váci körutat, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky utat: Amikor könnyebb volt Königstrasseként emlegetni a Király utcát, és Ős-Budavára a Városligetben volt, Konstantinápoly pedig a Lágymányosra hurcolkodott.Újraéled a magyar ezredév tarka forgataga, sikeres és többszörösen tönkrement színházalapítók, mulatótulajdonosok, kávésok, cukrászok, vendéglősök, mutatványosok, artisták és komédiások világa: szüleink, nagy- és délszüleink hétköznapjai és ünnepei, mulatozásai és keservei. – Balogh Géza
2001
365 old, 24 cm x 17 cm
