Sokáig töprengtem, hogy regényt írjak-e abból a vaskos levél- és naplókötegből, amelyre egy történeti munkámhoz végzett kutatás közben véletlenül bukkantam az Országos Levéltárban: vagy pedig magukat az eredeti, százesztendős iratokat tegyem közzé? Végül is az utóbbi mellett döntöttem, mert féltem, ha a magam szavaival mondom el az Ujházi lányok különös történetét, az olvasók nem hiszik el, hogy igazat írok. Pedig ennyire igazat csak a valóság tud produkálni, a képzelet aligha.
Ujházi László a szabadságharcban Komárom polgári kormánybiztosa volt, és így 1849 végén rákényszerült arra, hogy kivándoroljon Amerikába. Nyolc gyermeke közül öt követte, közöttük két leánya. Ők írták meg levélben és naplóban Magyarországon maradt Paulin nővérüknek sorsukat, hányattatásaikat, szerelmüket, csalódásaikat, reményeiket és kiábrándulásaikat. Kevés izgalmasabb, fordulatosabb és torokszorítóbb olvasmánnyal találkoztam életemben, mint ezek a fakuló, apró betűkkel rótt sorok. Nem is változtattam rajtuk többet, mint amennyit a mai olvasó az érthetőség kedvéért megkíván, s pótoltam, amit pótolni kellett, lehetett. Bízom abban, hogy szolgál majd annyi örömmel, mint egy „igazi regény”.
1979
396 old, 20 cm x 15 cm
