A magyar film regényét tartja kezében az olvasó – regényt, melynek egykor élt, valóságos szereplői feltalálók és vállalkozók, világsztárok és filmek „láthatatlan munkatársai”, mozitulajdonosok és filmhiénák, elméletalkotók és üzletemberek, emigránsok és kurzusok kegyeltjei; és főleg: maga a film, melynek – bizonytalankodva megtett – legelső lépéseitől a háborúig követi hódító útját Nemeskürty István; országhatárokon és műfajokon keresztül, történelmi és kultúrhistóriai viharokban, művészeti mozgalmak sodrásában és politikai krízisek során.
De ez a kötet a mindeddig hiányzó nagymonográfia is: a technikatörténeti kutatások (és szenzációk) mellett elmélettörténet és filmesztétika-történet is, s a művek és alkotói pályák feltárása és elemzése nyomán a közönség változásának leírása is – amely sztárokat teremt és feled el, önmagát és eszményeit keresi a filmvásznon, változtat és változik az időben. A történetírói tekintetet nem kerülik el a hagyományos művészeti ágak kölcsönhatásai, termékenyítő kapcsolatai sem: hogy mit köszönhet a modern regény a filmnek, mit a film a képzőművészeti avantgarde-nak, mi jellemzi a plakátműfajt vagy a filmzenét, hol vannak a filmdokumentum határai, mi is a rajzfilm, – efféle kérdéseken keresztül az író szemlélete példaadóan mutatkozik meg.
A könyv lapjain megelevenednek az egykori Budapest és Magyarország mozijai, életre kelnek a sztárok, bálványok és eszmények, bepillanthatunk a hőskor Hollywoodjába, a tízes évek budapesti vagy Párizs környéki műtermeibe; felfedezések és bűnügyek tanúi lehetünk, monopóliumok érdekharcait követhetjük, és a filmgyártás világában láthatjuk ez eltorzuló horizont sötét tükröződését.
„A képpé varázsolt idő” tehát nemcsak a magyar művelődéstörténet hézagpótló fejezete, nemcsak széles kultúrhistóriai tabló, szakkönyv és elméleti kísérlet, de élvezetes, lebilincselő olvasmány is.
1983
798
old, 20 cm x 13 cm
