Malonyay Dezső A ​magyar nép művészete I-V.

Az első kötet hiányzik, csak a II. III. IV. V. kötet van meg!

II-III. kötet 1985., a IV. kötet 1986., az V. kötet 1987-ben került kiadásra.
A Franklin-társulat által 1907 és 1922 között kiadott kötetek hasonmás kiadása.

"Négy esztendeje, - 1904-ben, amikor e munkát kezdtük, - a magyar nép művészete összegyűjtéséhez kértem a magyar közönség erkölcsi támogatását, kértem azokat, akik egy-egy művészeti kérdés fölvetése alkalmával lelkesítően buzdítottak a nemzeti irány sürgetésére minden vonalon: támogassanak érdeklődésükkel ebben a dolgomban is. Kértem, keressük és szedjük össze közösen az igazán nemzeti művészet alapelemeit, kértem, segítsenek az elfeledéstől, az elkorcsosulástól, a pusztulás elől megmenteni a magyar népi művészet még megmenthető emlékeit. Kértem különösen erdélyi olvasóimat, a mindnyájunknak drága nemzeti cél érdekében, jeleznék néhány sorban nékem, ha egy-egy eldugottabb, félreesőbb erdélyi vidéken ismernének olyasmit, templomot, temetőt, házat, ruhaviseletet, iparművészeti holmit, aminek magyar eredetisége figyelmet érdemel.
Számos levél érkezett sok jóindulatú biztatással, bátorítással ; néhány hasznavehető tanácsot és becses útbaigazítást is kaptam, - de a hang, az érzés magyarsága és nemessége ragadott meg legkivált abban, amiknek közlésével Árkosi Ferenczi Kálmán tisztelt meg.
Tősgyökeres székely ember szólt a saját véreiről s körülbelül ezeket mondta:
Olvastam a Magyar Nép Művészete ügyében megjelent fölszólítását és mivel kiváltképen a lelkemhez nőtt minden, ami veszendő népünk veszendő erkölcseivel, művészetével, jellegének ősi zamatjával foglalkozik : engedje meg, hogy kissé hosszasabban fejtsem ki véleményemet s így, esetleg, használjak az ügynek. Erdélyben születtem, ott nevelkedtem s bizony, nekem is az jutott eszembe, mikor a regenerálásról, a nép erkölcsi és anyagi jólétének gyarapításáról beszél fölszólításában, hogy ez valóban nem más, csak ábrándozás. Ábrándozás biz ez, de nem olyan, amelyen mosolyogni kellene, - hanem olyan, amelyért érdemes cselekedni. Mívelődéstörténetünk, művészethistóriánk nincs; megteremtésére megbecsülhetetlenek lesznek a gyűjtött adatok ama utókor előtt, amely talán nem fog mindent olyan gyáva módon kicsinyelni, mint mi s talán megépíti az államszervezet, a történelem, az irodalom, a művészet palotáit azokra a romokra, amelyek nagyságának, eredetiségének romjai."