Alfred Amenda: Nobel

Egy feltaláló életregénye

Amenda ​regényében megkísérli, hogy a zseniális vegyész és üzletember, a háborút gyűlölő fegyvergyáros, a sikeres, de mindvégig magányos ember ellentmondásos életéről hű képet adjon. Apja ezermester-feltaláló, fantasztikus tervei azonban újra és újra csődbe juttatják, így családjának az adósságok elől ismételten menekülnie kell. Mind a négy Nobel-fiú örökli apjuk technikai fantáziáját, de szerencsésebb üzleti érzékkel párosítva. Fegyvergyáraikban puskákat korszerűsítenek, és ők kezdik meg a bakui olajmező kiaknázását is.
Mindegyiküket túlszárnyalja Alfréd, a 19. század egyik legnagyobb feltalálója. Kutatási területe rendkívül szerteágazó, szabadalmai az öngyilkosgéptől a műselyemig mindenre kiterjednek. Legjelentősebb találmányai a nitroglicerinhez fűződnek. 1863-ban az első indító-gyújtószerkezetet, a nitroglicerin ipari hasznosításának előfeltételét, 1867-ben pedig a dinamitot fedezi fel. A rendkívüli szívóssággal végzett kísérletek sikerei mellett rettenetes csapások érik: szállítóhajói levegőbe repülnek, legkedvesebb testvére robbanás áldozata lesz. Csak 1875-ben, a robbanózselatin előállításával sikerül megfékeznie, szállíthatóvá tennie a robbanószert. Találmányait csak úgy tudja értékesíteni, ha felhasználásukat nem korlátozza. Így a dinamit nemcsak az emberi munka segítője, bányák, alagutak építője lesz, hanem öldöklő, pusztító fegyver is. Nobel többszörös milliomos fegyvergyáros, de Victor Hugo barátjaként, a haladás, a béke hívének vallja magát. Életének ezt a nagy ellentmondását egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb fegyver előállításával akarja feloldani, azt reméli, hogy rakétája az emberiséget vissza fogja rettenteni a háborútól. Kísérleteit azonban félbeszakítja a halál. Végrendeletével alapítja meg a tudomány, az irodalom és béke gondolatának támogatására, az azóta évenként kiosztásra kerülő Nobel-díjat.
1965

391 old, 20 cm x 15 cm