Heike B. Görtemaker: Eva Braun

Eva Braun 1945. március 7-én, amikor Münchenből futárautón Berlinbe vitette magát, készen állt arra, hogy megírja saját történetének a befejezését. Az a történet 1929-ben kezdett íródni Heinrich Hoffmann müncheni fényképész üzletében, ahol Eva Braun megismerte Németországban akkor még kevéssé sikeres szélsőjobboldali Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elnökét, Adolf Hitlert. Most pedig az ó akarata ellenére utazott a fővárosba, hogy vele együtt haljon meg.
Hitler arra utasította, hogy maradjon a Berchtesgaden melletti Obersalzbergen, ahol neki nagy birtoka volt, az ó alpesi „erődítménye". Berlin ugyanis súlyos károkat szenvedett, különösen azóta, hogy a szövetségesek február 3-án megindították a légitámadásokat; a városban naponta többször volt légiriadó. A szovjet Vörös Hadsereg már januárban elérte az Odera folyót; nyugatról számos szövetségesük támogatása mellett az amerikaiak és a britek közeledtek. A Birodalmi Kancellárián ezért senki sem számított Eva Braun felbukkanására. Megjelenésével - jegyezte meg Albert Speer később az emlékirataiban - „nemcsak képletesen, de valóságosan is a halál hírnöke költözött be" a bunkerbe. Eva Braun akkor valóban kilépett a szerető sok éve játszott árnyékszerepéből. Neve azóta elválaszthatatlanul összekapcsolódik Hitler nevével. Őmaga, közös haláluk révén, vele együtt legendává lett. Ez volt az, amit akart?
A 20. századra senki sem nyomta rá annyira a bélyegét - írja Ian Kershaw brit történész -, mint Adolf Hitler. Tagadhatatlanul mindmáig érezhetők annak a sokkoló tapasztalatnak a hatásai, hogy még „egy modern, fejlett, kulturált társadalom" is elképzelhetetlenül gyorsan lesüllyedhet a "barbárság szintjére".
2010

378 old, 22 cm x 14 cm