Forró Tamás – Havas Henrik: Ki tudja, merre…

A ​valósággal nem mindig könnyű szembenézni. Különösen akkor, ha egyszer csak kiderül róla: más, mint aminek eddig hittük. Ha váratlanul és elemi erővel szakad nyakunkba valami olyasmi, amit eddig még elképzelni sem tudtunk.
1988 egyik legmegrázóbb drámája lett az Erdélyből, Romániából érkezett magyar menekültek sorsa. A hazájuk elhagyására kényszerült ezrek életének tükrében mindnyájunknak – magyarokon és határon túlról jött magyar nemzetiségűeknek egyaránt – kell újból vallatóra fognunk mindazt, amit egymásról tudunk. Az elhallgatásokat, a tudatos félremagyarázásokat és a nyílt történelemhamisítást is. Indulatok nélkül, józanon. A megoldás szándékával és igényével.
Vajon kinek nem jutott eszébe mostanság József Attila híres sora: "rendezni végre közös dolgainkat"? Mennyi rendeznivaló vár még ránk, ki győzné számba venni?
A két kitűnő rádiós újságíró újabb könyvében "csak" a tények bemutatására vállalkozik. Ez a dolguk. Jártak kint a határon, éjszakáztak az őrsön, részt vettek rendőrségi kihallgatáson, elkísérték a menekülteket szálláskereső útjukra, s így megismerkedtek lelkésszel, tanácsi ügyintézővel, vöröskeresztes tisztségviselővel, politikai munkatárssal, pedagógussal, írókkal – jószerivel mindenkivel, akinek köze van a romániai magyar menekültek ügyéhez. Könyvünk: tényfeltáró riportkönyv. Ezért egyszerre keserű és megrendítő írás.
1988

166 old, 20 cm x 15 cm