Zsiday István: Ferike, a góleádor

Bene Ferenc életregénye

Rengeteg ​rádióközvetítésemet egy ízben a rá jellemző őszinte vallomással hálálta meg. Véget érni nem akaró repülőút alatt egymás mellett ültünk a gépen, és én megkérdeztem tőle:
– Mondd, Feri, miért akartál tulajdonképpen nagy játékos lenni?
– Az ötvenes évek rádióbeli meccsközvetítései – hangzott a válasz – nekünk, srácoknak is ideálokat teremtettek. Jól emlékszem, tíz év körüli gyerkőcök lehettünk, amikor mindig ellógtunk az iskolából, ha tudtuk, hogy a vasúti töltésen mindjárt elrobog majd arra mifelénk az a vonat, amelyik éppen a válogatottat /viszi valamelyik ország felé. Odalopakodtunk a sínek mellé, hogy integethessünk a bálványoknak. És ők, legnagyobb örömünkre, mindig visszaintettek nekünk! Akkor határoztam el, hogy én is olyan focista akarok lenni, akinek egyszer a sínek mellől majd ugyanígy integetnek a srácok."
(Szepesi György, az MLSZ elnöke)

„Nem túlzás: Angliában még ma is gyakran szóba kerül az egykori Bene zsenialitása. Akit tudomásom szerint fénykorában több neves szigetországbeli klub is boldogan szerződtetett volna. Nálunk közismerten kegyetlen bajnoki mérkőzések embertpróbáló harcaiban rendkívül nagy elismerésnek örvendenek az olyan típusú futballisták, mint amilyen Bene volt. Akik a védők már már arcpirító, kíméletlen, a szabályoknak fittyet hányó módszereire kizárólag gólokkal reagálnak, és minden körülmények között megtartják higgadtságukat, hidegvérüket. Jól emlékszem, az 1960-as években a magyar válogatottból többnyire Albertet – aki ugyancsak páratlan egyéniség volt – ünnepelték mindenhol. Pedig véleményem szerint Bene legalább akkora kiválósága volt annak a korszaknak, mint Albert! Kevés olyan gólvadász portyázott akkortájt Európa tizenhatosainak környékén, mint· az önök Benéje.”
(Billy Wright, egykori 105-szörös angol válogatott labdarúgó)
1984

192 old, 20 cm x 15 cm