A Huszadik Század című, 1900–1919 között havonta megjelent társadalomtudományi folyóiratot a magyarországi polgári radikalizmus, a szociológia első magyar műhelye fórumaként tartják számon. Ez a válogatás elsősorban a fiatal, tetterős, radikális szociológusok itt publikált történeti tárgyú írásaiból ad ízelítőt, s érzékeltetni kívánja a Huszadik Század körének összetettségét is, hiszen különösen a legelső években a keresztényszocializmustól az anarchizmusig számos irányzat képviselői fejthettek ki nézeteiket a lap hasábjain. Ezért is kerültek a válogatásba Kunfi Zsigmond, Wolfner Pál, Szende Pál, Erdélyi Viktor, Jászi Oszkár nagy tanulmányai mellett néhány oldalas bírálatok, vitacikkek is. A folyóirat köréhez nem tartozott ugyan tekintélyes anyagfeltáró, rendszerező történész, az itt csoportosuló társadalomtudósok történetszemlélete mégis fordulópont a magyar történeti gondolkodás történetében. A korabeli szociáldemokrata szerzőkkel – mindenekelőtt Szabó Ervinnel – együtt ők tették az osztályharcot a magyar történelem vizsgálatának központi kategóriájává. Elsősorban a magyar történelem azon fordulópontjai foglalkoztatták őket, ahol nemzeti-nemzetiségi, osztályérdekből fakadó és esetleg vallási motívumok ötvöződtek (1437, 1514, Rákóczi, 1848). A történelem tanulmányozása mint politikájuk tudományos megalapozásának elengedhetetlen eszköze, fegyver volt a magyar társadalom modernizálásáért folytatott harcukban.