Joy Adamsont már húsz évvel ezelőtt, 1962-ben barátságunkba fogadtuk, amikor először jelent meg magyar nyelven az „Oroszlánhűség”. Az elragadó beszámoló, amely csaknem résztvevőként avatja be az olvasót az árva oroszlánkölyök, Elza, felnevelésének a korábbi hiedelmek szerint reménytelennek tűnő vállalkozásában, és az azt követő kötetek, az „Elza és kölykei”, a „Pettyes szfinx” világra szóló sikert arattak. Elza, a kölyök, Pippa és társaik hosszabb-rövidebb ideig együtt éltek Joy Adamsonnal, így történeteikből megismerhettük a szerző életének egy-egy szakaszát, és annak helyszínét, Kenya sokrétű, színes világát is. De mi vihette a bécsi fiatalasszonyt Kelet-Afrikába? Honnan az az elkötelezettség, amely végül élete egyetlen céljául tűzte ki, hogy megóvja a Földünkön egyre kisebb területre összeszoruló természetes világot? Joy Adamson önéletrajzi kötete most a gyermekkortól kezdve meséli el a nagyobb ívű történetet.