Két kisregényt tart kezében az olvasó, mindkettő nagyjából azonos problémát boncolgat: korunkban mintha elfeledkeztünk volna az érzésekről. A két történet látszólag ellentmond egymásnak, a Tolókocsi hőse nyugodt passzivitással tolja napjait és a tolókocsit élete állóvizén, aztán kilép a passzivitásból, és - veszít.
A Gyerekjáték főszereplője egy srác. Aktív, sőt túlságosan is az. Sír és ordít, és foggal-körömmel harcol, útja végén látszólag vereséget szenved - valójában győz.
Mi az, ami közös ezekben a történetekben? Az élet nagyszerű szabálytalansága. Nem élhetünk normák szerint, nem élhetünk amorálisan; ami az egyiknek kellemes és kézenfekvő, az a másiknak a halál; küzdhetünk, hiszen erre rendeltettünk, mégis okosan, néha kompromisszumokon keresztül vezet az út a végső sikerhez; nem léphetünk ki önmagunkból; csupán ennyi a közös a két kisregényben.
És még valami. A szeretet - és a törődés egymással - nem múlhat ki a világból. Valahová, valakihez mindenkinek tartoznia kell.
1969

290 old, 17 cm x 10 cm