Ez a könyv lélekrajz. A szerző leírja, hogyan jutott el a bűnüzésig, majd a bűnözéstől a teljes megtisztulásig. Nem könnyű olvasmány. A társadalom betegségeiről nem szívesen akarunk hallani. Szeretnénk behúnyni a szemünket, hogy azt mondhassuk nincs itt semmi különös probléma, vagy ha van is, majd az intézmények megoldják. De sajnos nem oldják meg, ahogy Nagy István életében sem oldották meg. A teljes összeomlás és marcangoló önvád sötétségében talált rá az Isten. Magához emelte és megtisztította. A hitben újjászülető ember testvéreket talált és meggyógyult. Így 40 évesen újrakezdheti életét. A könyv eseményábrázolása a társadalomkritikai karizma lényegét is megmutatja. Mert nem elég meglátni a rosszat, hanem tenni is kell ellene Isten erejével. Hány ember menekülhetne meg a bűnözéstől, ha a kellő pillanatban valaki egy jó szót szólna hozzá, vagy ha az intézmények képviselői nem lennének annyira elutasítóak, hanem segítőkészséggel tennének tanúságot! Ha megszűnne a durvaság, embertelenség, figyelmetlenség a társadalmi életben, bizonyára kevesebb ember kerülne börtönbe, ideggyógyintézetbe... A Szentlélek "szeretet civilizációját" akarja felépíteni a közéletben. De ehhez segítőtársakat keres. Azt akarja, hogy a keresztényeknek legyen bátorságuk kilépni a zárkózottságból és elindulni megmenteni a veszni induló embereket. Ha teljesen megszűnik a személytől-személyig ható segítőkészség, akkor elpusztul a társadalom. Ha viszont újjászületik, akkor felépül egy boldog, harmonikus közélet, amelyben egyik ember számíthat a másikra.

259 old, 21 cm x 15 cm