Tömörkény István: Két ló bitangságban

"- Hej, gazda!… Fizetek! – fordult be sebesen. – Ellopták a kocsimat.
A kijelentés egy kis érdeklődést okoz, s kérdezik sokan Mihályt, milyen volt a kocsi meg a lovak. De nem ér rá felelni. Szalad az utcára, s nézi végig fel és le az utat, hogy nem látná-e meg valahol az elveszett vagyont. De sehol se mutatkozik. Oda van a kedve egyszerre.
– Hej, az árgyélusát – sóhajtja –, megvan a baj.
A városháza felé halad a kocsiúton, hogy ne kelljen kerülgetni az embereket. Siet, de nagyon sebesen, hogy hátha talán még sikerülne valami. Hej, hitvány gazemberek, hogy ki tudták lesni! Még a tarisznyája is a kocsin maradt. Az új ostor is. Micsoda csapás ez…
A városházán a lovas rendőrség hivatalába utasítják, hogy ott adja elő a dolgot.
– Ellopták a kocsimat – hörgi itt Mihály ijedten – Kocsit, lovat, mindent.
– Kicsoda?
– Kicsoda?! – tör ki keserűen. – Hát a betyárok! Hát mit tudom én? Valami rablóbanda, verje meg az Isten."