Nincs talán nagyobb izgalom annál, ha kiszállnak a táborba a filmesek, beállnak a kamerával, és csakugyan indul a felvétel. Meg kell azért mindent tenni, hogy idejében, pontosan odaérjen, ahová rendelik.
Mindent? Azt is például, mint Kántor Zsuzsa regényének úttörő hősei, akik záporral-zivatarral dacolva, áradt patakon átkelve, úttalan utakon rövidítve sietnek, hogy jaj, el ne késsenek. És közben egyik társuk forró a láztól, és alig bírja a rohanást. Vajon az egészség, az élet, az egymásért való felelősség nem kiálthat-e megálljt?! Utólag, amikor már a baj megesett, szembe kell nézniük a Felvétel indul! hőseinek ezzel a kérdéssel. És egyenként, önmagukkal számot vetve kell szembenézniük.
Az új Kántor Zsuzsa-regény legfőbb izgalma nemcsak az, hogy életben marad-e a beteg kislány, hanem az , hogy az őrstagok önmagukkal vívódva hogyan állják meg a fleelősség és az elmarasztalás próbáját. Mert azt, hogy valamit rosszul csináltam, vagy rosszul csináltunk, a legnehezebb beismerni. Ki így, ki úgy jut el odáig – de Kántor Zsuzsa ábrázolásában mindig is érdekesen, drámaian.
Ehhez, a mai gyerkek életéből vett történethez egy éppoly izgalmas másik kisregény kapcsolódik, az Osztályfénykép. Zsoldos Vera találó rajzai teszik még elevenebbé mindkét írás színes gyerekvilágát.
