A regény olyan emberekről szól, akik megpróbálják tetten érni és megragadni életükben az "elzúgó pillanatot", amelyben sorsuk magyarázatot, értelmet, nem is remélt küldetést nyer. Az Elzúgó pillanat hőse, a diplomataságról álmodó, kényszerűségből hotelportás Molnár Ambrus, tönkrement házassága után, élete vélt kilátástalanságán keseregve, ivásra adja fejét, s a távolabbra soha néző kóborok rossz közérzetébe csukódik. Az írónő az önpusztítás iránt engesztelhetetlenül mutatja meg a programtalanság siralmas pszichológiáját, s keresi – az olvasóval együtt, a közös gyarapodás reményében – az értelmes, az egyéni lehetőségek körén belül teljes értékű életvitelhez visszavezető ösvényeket. Eközben képet fest a nyárspolgáriasság roncsoló erejéről, de a tiszta, harmónikus életre szomjazó lelkek vonzásáról is. Szinnyei Júlia regénye tiltakozás az ellen a szemlélet ellen, amely megmenthető (de csak törődés, bajlódás árán megmenthető) embereket menthetetlennek minősít, hogy kényelmét biztosítsa és igazolhassa. Az író alapeszme tartalmassága a budapesti emberek körülményeinek, környezetének finom, részletes rajzával párosul.
Védőborító nélkül.
423 old, 19 cm x 12 cm
