Christopher Diable: Abraham Coles taxisofőr leghosszabb útja

„- Abraham… Cordélia ott állt előtte, gyengéden rázogatta, kék szemében meglepettséggel vegyes félelem tükröződött, mintha álomból riadt volna fel. – Abraham. Azt hiszem, valaki járkál itt. – Valaki? Nem egészen értette. Szemhéja nehéz volt és sajgott. Egy csikk füstölgött mellette az asztalon. Pedig úgy érezte, órák óta nem gyújtott rá… Melyik pillanatban aludt el? – Lépéseket hallottam. Léptek zaját. Mintha valaki a ház körül settenkedne – Maga… A csikket nézte, amely már majdnem végig égett. A vékony füstkígyó sűrű füstfelhővé vált, betöltötte a száját, fejét, teljesen megbénította. – Csak képzelődött… Ez egy ócska nyaraló… Minden recseg. És…. – Dehogyis! Kintről hallottam. Biztos hogy van kint valaki. Hallgassa! A zsaluk elszabadultak, és ismét a falhoz csapódtak. Egy tompa koppanás, egy nyikorgás, egy éles csattanás… – Hallotta? Cordélia megborzongott.”

Abraham, a mélabús, jólelkű taxisofőr, és Cordélia, a magányos, kallódó ifjú lányka ekkor még nem sejti, hogy olyan erők leselkednek rájuk, amely ellen szövetségük mit sem ér.